Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

és Kollégiuma

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának sajtóélete

Egy olyan kisebb élettérben is, mint amilyen egy iskola, helye van a sajtónak, mint a kultúra s az adott közösséget érintő hírek, információk terjesztőjének. A magam példájából kiindulva feltételezem, hogy a legtöbbünknek fogalma sincs róla, hogy a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának hosszú történelme micsoda sajtótörténeti múltat tud felmutatni az írás iránt érdeklődőknek.     Régi hagyományokra nyúlik itt vissza az írás szeretete, amely a helyi önképzőköri munkát túlnőve, többek között olyan íróknak, költőknek, újságíróknak volt alma matere, mint Babits Mihály, Surányi Miklós, Garay János, Vas Gereben, vagy éppen Faludi Ferenc, stb.
A tényleges iskolai újságkiadásra ugyan a XX. századig várni kellett, előzményei azonban már régóta sejteni engedték, hogy a Gimnáziumban helye van a kötelezőn túli kulturális érdeklődésnek is. Elég, ha a XVIII. századi jezsuita iskoladrámákra, vagy a XIX. századi önképzőköri tevékenységre gondolunk. Ez utóbbi egyébként már az 1860-as években „Emlény-füzér”, majd „Emlény”, később „Évkönyv” címen jelentetett meg kisebb füzeteket. Az iskolai „Értesítőknek” (Évkönyveknek) egyébként már jóval régebbi múltja volt a Gimnáziumban, de ezeket nem tekinthetjük sajtótermékeknek, a talajt azonban előkészítették.
A fent vázolt előkészületek után tehát, végül a XX. század hozta meg a Nagy Lajos Gimnázium számára a tényleges sajtóéletet. Sorra jelentek meg a hosszabb-rövidebb életű, egyszerűbb avagy igen komoly technikákkal készített kiadványok, szinte az egész század eseményeit végigkísérve, de sohasem feledve a diáklapok legfőbb jellemzőjét, a fiatalosságot és lendületet. Az alábbiakban egy kis felsorolás jellegű ismertetőjét szeretném adni az általam fellelt diáklapoknak, egy-egy jellemzőbb idézetet kiollózva belőlük.


Diák-élet

 

DIÁK ÉLET: Ez a diák-társadalmi és kulturális lap, mely leány- és fiú középiskolák és internátusok részére készült, igen különleges terméknek számít iskolánk sajtótörténetében. A lapot ugyanis a pécsi fiatalság számára, több iskola és egyéb ifjúsági intézmény összefogásával szerkesztették és terjesztették. Ezek között volt található a Ciszterci Gimnázium Faludi Önképzőköre is, amely hivatalos lapjának tekintette a DIÁK-ÉLET-et. A lapra dr. Gondán Felícián főgimnáziumi tanár felügyelt, míg a felelős szerkesztői posztot Varga Imre tanuló viselte. Megjelent 1919. májusa és 1920. június 1-je között, kezdetben kéthetente, később havonta, rendszerint 16 oldalon. A lap rendes szerkesztőbizottsággal és hivatali órákkal működött gimnáziumunk ifjúsági könyvtárában.

            „Megjelent a DIÁK-ÉLET című hangulatos, változatos tartalmú diáklap. A 16 oldalas tömör, magvas első füzet az iskola, a család és a diák kis társadalmáról beszél. Egészséges, fiatal humor jellemzik a „Vidám Szöglet” című rovat kedves bohóságait, a sport rovat football-meccseit, cserkész dolgait és a tárca szellemes, tiszta, diákos lelkivilágról tanúskodó darabjait. – A kedves interjúk, a körkérdések mellett itt egy cikk a jövő évi tankönyvkérdésről, egy szellemes csevegés a zsúrokról, a diák kedvelt háziállatairól, a leányiskolák életéről, riport a bélyeg-börzéről, a vizsgálatokról, a szünidei tánciskoláról, a katonadiákokról, a női kézimunkáról, cserkész-matinéról…Sorra kerülnek a kedves diákhumor tréfái is. Megérzik az egész szerkesztésen a felügyelő tanár, Gondán Felicián dr. szeretettel vezető keze is, ami csak előnyére válik a kedves tartalmú lapnak. A szerkesztő-bizottság és munkatárs-gárda az ő alakja körül tömörült össze az összes pécsi kedves lány- és fiú intézetek diákjaiból. A szülők, tanárok itt tanulmányozhatják a diáklelkeket. A lányok itt találnak nemes, szórakoztató, a maguk köréből vett olvasnivalókat, a fiúk itt fejleszthetik stílusérzéküket…”

LÉGY RÉSEN: A 47.sz. P.C.F. cserkészcsapat hivatalos lapja. Megjelent 1924. március 25-e és 1926. márciusa között. A kezdetben 8, később 20 oldalas lapot Szikszay Jenő, Teixler László és Makay Gusztáv szerkesztette. Voltak ebben cserkészbeszámolók különféle programokról, fontos ismeretek a „Cserkészműhely” rovatban, tanulmányok, sport, irodalom, érdekességek az „Innen-Onnan” rovatban, rejtvények, statisztikai adatok a csapat és a kerület életéből, képek, rajzok, szerkesztői üzenetek, s számtalan egyéb, a cserkészek számára fontos információ.
A nem kifejezetten iskolai, sokkal inkább cserkészélettel foglalkozó lap, megalakulásakor ekképpen köszöntötte a ciszter főreálgimnázium cserkészolvasóit:

Légy résen

             „Testvér, jó munkát! Itt vagyok, megjelentem szerény külsőmmel. Barátod vagyok. Igazi jó cserkész barátod. Fogadj olyan szeretettel, amilyennel adnak. Ne kritizálj, hanem érts meg, s olvass megértéssel...”
Érdekességként álljon itt egy „nagy nap” eseményének leírása, amely nemcsak az iskola cserkészei, hanem feltehetőleg az egész gimnázium számára különleges esemény volt. Csapatzászló szentelésre került ugyanis sor 1924. november 9-én, amelyről ekképpen tudósított a lap ünnepi száma: „Ősz. Szomorú ősz. A fák fáradt levelei peregve hullnak alá…Magyar ősz. A lelkek komorak, mint a felhős ég. A magyar arcokról felénk sír a csüggedtség, fáradtság, a bánat…És ebbe a kettős, nagy őszbe egy vasárnap visszatért a napsugár, s a mi ünnepünk az őszi lelkekbe belopta egy napsugaras tavasznak reményét. Ezen a vasárnapon szentelték fel a mi liliomos zászlónkat. A nagy vágyak teljesedésbe mentek. Nekünk is van már zászlónk. Van már talizmánunk, mely megvéd, s erőt ad a nagy harcra, melyet rosszabbik énünk ellen s a mostoha sors jobbra fordításáért vívunk.”

Pécsi ciszterci diák

PÉCSI CISZTERCI DIÁK: A Faludi Ferenc Önképzőkör lapja. Kiadó: Tóth Tibor és Gosztonyi Pál. Megjelent: 1935. decembere és 1936 júniusa között, valószínűleg 8 szám.
A tetszetős külsejű, 16 oldalas füzetecske főként az önképzőkör tevékenységére, programjaira, illetőleg az irodalmi alkotásokra figyelt, ezeknek adott teret a lap hasábjain. Említést érdemel továbbá a „Cserkész rovat”, s a sok kulturális esemény megemlítése is.
„Talán új erőket adhatunk a magyar irodalomnak, a magyar természettudománynak, művészetnek, talán tehetségek, nagy lelkek bontakozhatnak ki a mi kis szemináriumi munkánkban!

             […] Nem mellőzhető segítő eszköz a köri újság, amellyel máris emléket állítottunk idei munkánknak, és amely szintén élénkíti a kör életét.”

PÉCSI SZENTFÖLD: A Ciszterci Öregdiákok Lapja. Megjelent: 1936-tól rendszertelenül, 1940 és 1944 között pedig havi rendszerességgel, 6 oldalon. Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Helvey Lajos volt.
„Végre – per tot discrimina rerum – megindulhat kis lapocskánk. (Most már nem hírmondó vakációs vándordiák, hanem egészen takaros korszerű újság.) Ezentúl pontosan fog majd bekopogtatni hozzánk, mint hű krónikása a Szövetség hullámzó és változatos életének, de egyúttal, mint hirdetője és ébren tartója annak a nemes, emelkedett szellemnek is, melyet a mi szeretett pécsi Alma Materünk áraszt ki szüntelen.

Pécsi Szentföld

            Csodálatos és gazdag synthesis ez a pécsi diákszellem. Benne van a cisztercita rendnek minden kérdést sub specie aeternitatis néző és értékelő, mélységben és szélességben egyaránt végtelen távlata,… […] A legelső gondolat ennek a lapnak az élén a hála a pécsi szentély iránt és ígéret, hogy hűek maradunk és gyarapítani kívánjuk a mi lelkünk jóságos Anyjának örömét és büszkeségét.”
Az újság egyébiránt „Társadalmi Havilap”-ként tüntette fel magát, s ennek megfelelően nemcsak az iskolával kapcsolatos események (Krónika ill. Hírek) kaptak helyet benne, hanem a társadalmi problémák, beszámolók, ismertetők is. Találhatunk azonban benne irodalmat, visszaemlékezéseket és egyházi témájú cikkeket is. A hangsúly azonban természetesen a ciszterci lelkiségen volt.
„Laetare-vasárnap hetében, az ibolyák havában jelenik meg először új köntösében a „Pécsi Szentföld”. Külső habitusában alkalmazkodnia kellett a jelenkor technikai követelményeihez. A kurrensvivő gyalogposták ideje elmúlt, már a leveleket is légi járatok viszik. Ezért tértünk át az írógépről a szedőgépre. Ez minden változás, ami körülöttünk történt. A lap lelki öltözéke, szelleme, hitvallása, iránya és célkitűzése változatlan. Ugyanaz, ami a nem időszaki megjelenés eddigi négy esztendeje alatt volt.”


Diákszemmel

DIÁKSZEMMEL: Kiadja a Ciszterci Gimnázium ifjúsága. Felelős kiadó: Nyolczas Ipoly, majd Módly Dezső. Megjelent: 1938. december 18-a és 1941. márciusa között. Szerkesztők: Baka Zoltán, Ángyán András, Meszlényi György, Massay Walter, Arató Miklós.
A mintegy 20 oldalas, gazdag illusztrációs anyaggal ellátott kis füzetben hemzsegnek a hasznos információk. A lapnál már felfedezhetőek az állandó rovatok mellett, a rovatvezetők is, akik igyekeztek tartalmasan megtölteni a rájuk bízott oldalakat. Megtalálható volt a lapban a kor aktuális eseményeinek ismertetése, irodalom, cserkészet, praktikus ismeretek tára, sport, zene és hirdetések.
A lelkesen alakuló lapot a következő szavakkal köszöntötte az egykori iskolaigazgató, Kühn Szaniszló.

            „A pécsi ciszterci diákok újra lapot indítanak. Szívesen adtam ehhez hozzájárulásomat, mert úgy éreztem, hogy minden szépre, nemesre irányuló törekvést támogatni kell. S vajon szép és nemes ügy-e a diákújság kiadása? Igen, mert hiszem, hogy ifjúságunk tehetségének, tudásának legjavát veti papírra, akár tudományos kérdések fejtegetésével próbálkozik, akár szépirodalmi témával foglalkozik, akár sporteredményekről ad beszámolót, akár az iskola mindennapi életének krónikáját írja meg. Nagy kincs a tudás, de az írásművészet sem kisebb érték. E lap szolgáljon az egyesekben lappangó íráskészség felfedezésére, a meglevőnek megerősítésére. Az életben sokat jelent, ha valaki tudását, gondolatait, elveit írásba is tudja foglalni, mert ezáltal az egyén lelkének értékei közkinccsé lesznek. Csak egyre vigyázzatok! Mindig igazság, mindig nemes, mindig szép legyen, ami tollatokból kikerül. Soha senkit meg ne bántsatok, meg ne sértsetek, még tréfából sem. Ha most megszokjátok az írásművészetnek e tulajdonságait, akkor később az életben is tudtok tollatok hegyére vigyázni s akkor megnagyobbodott keretek között nemzetépítő, társadalmat erősítő, szívet-lelket gyönyörködtető lesz írástok.”

HEGEDŐS: A 47.sz. Szent László Király cserkészcsapat lapja. Stencilezett kiadvány, megjelent: 1942 és 1947 között, mint plakátújság. Ez azt jelenti, hogy nem sokszorosított és terjesztett újságról van szó, hanem az iskolai cserkészotthon falára elhelyezett, s mindenki által szabadon olvasható, humoros „plakátról”. Alkalomszerűen felvette a lap a klasszikus, többoldalas, sokszorosított újság formát is, de meghatározó formája a fent említett plakátújság stílus maradt.
„Több mint öt évvel ezelőtt jelent meg az otthon falán az első „Hegedős”. Azóta él, szórakoztat, nevel, híreket, rajzokat közöl és sokat mókázik. Valahogy hozzátartozik már a csapat életéhez. Most karácsonyi meglepetésül sokszorosítva juttatjuk el kezeitekhez „öreg” és fiatal 47-esekhez.

Hegedős

 

 

 

 

 

 

 

            A „Hegedős” megmarad a jövőben plakátújságnak is, de gyakorta szeretnénk eljuttatni ilyen formában is Hozzátok.”
A lap felelős kiadója: Görgényi Béla, szerkesztője pedig a „Mókus” őrs vezetősége volt. Klasszikus cserkészlap különféle aktualitásokkal, cserkészismeretekkel, sok-sok humorral, rejtvénnyel.

Ciszterdiák 1948

CISZTERDIÁK: Megjelent 1948-ban. Főszerkesztő Váry Miklós volt.

A négyoldalas, géppel sokszorosított lap kivitelezését tekintve igen kezdetleges volt, tartalmilag azonban a klasszikus újság allűrjeit tudta: cikkek, interjúk, érdekességek, információk, rejtvények, sport, szerkesztői üzenetek, irodalom és reklámok. Alkalomszerűen különkiadásokkal is előrukkolt.

          


CISZTER NA! PILAP: Az 1948 júniusában mindössze egyetlen alkalommal, dr. Éber Alán felelős kiadó felügyelete alatt megjelent lap kuriózum, nemcsak egyedisége, de hangneme és stílusa miatt is. A négy oldalas újság saját bevallása szerint „Mindig a hangulattól függő sajtóorgánum” kívánt lenni, s a „Ciszter Tea hivatalos lapja” becses megnevezést viselte. A fejlécen a következő vicces szöveget olvashatjuk: „Megjelenik: az éj leple alatt, szellemjárás idején, idén először és utoljára. Kiadjuk: mi. Beveszitek: ti.” S hogy ki az a „mi”, arról is regéljen maga az újság, méghozzá az impresszum: Ciszter NA! pilap. Főfelelőtlen: dr. Virrasztó Fölén. Nyomtatott a könyvnyomtatás 508. évébe, Guttenberg gyorssajtóján, bikfabetűvel és ügyes praktikával. Számtalan szám.” A lap egyébként egész terjedelmét tekintve ezt a humoros hangot üti meg, versekkel, érdekes hírekkel, üzenetekkel, reklámszövegekkel, apróhirdetésekkel.

Ciszter Na! pilap

Nagy Lajos Híradó, 1973

 

NAGY LAJOS HÍRADÓ: Az iskolai KISZ szervezet munkamozgalmi híradója. Megjelent 1958 és 1965 között, stencilezett formában, 10 oldalon, 200 példányban. A lap felelős kiadója Dobay József, felelős szerkesztője Kis Elemér, főszerkesztője pedig Degrell István volt.
Szinte kizárólag az iskoláról és az ottani eseményekről szólt, amelyben nagyon komoly hangsúlyt kapott az iskolai KISZ-élet ismertetése. Találhatóak voltak benne mindezeken túl interjúk, különféle beszámolók, sőt irodalmi alkotások is.

            Később, 1971-ben, Fejtős Ferenc szerkesztésében NAGY LAJOS GIMNÁZIUM KISZ MUNKAMOZGALMI HÍRADÓJA néven újraindult a lap, szinte félévente változtatgatva a nevét, míg végül 1973. decemberétől, mint „Chronica Ludovici” (lásd lent) működött egészen 1991-ig.
A 8 oldalas lapban helyet kaptak az iskolai munka és események ismertetése, irodalom, interjúk, zenei rovat, humor, és sport mellett az öregdiákok visszaemlékezései is.

CHRONICA LUDOVICI: Az állami Nagy Lajos Gimnázium lapja, amely a „Nagy Lajos Híradó” utódának tekinthető, amit a címlapok alján a „pécsi Nagy Lajos Gimnázium híradója” felirat jelzett. Megjelenési idejét 1973. decembere és 1991 közötti időre tehetjük. A kéthavonta, mintegy 20-30 oldal terjedelemben megjelenő (esetenként változó), A4-es méretű, gépelt iskolaújság főszerkesztője Lieber Klára majd Olasz István tanárok voltak, de nagy szerephez jutottak az iskola diákszerkesztői is. Az újságban számos rovat létezett, mint például a nagy sikerű „Így oktattok ti…”, irodalom, interjúk, különféle beszámolók, könyv- és filmkritikák, zene, humor, rejtvények, rajzok és az ebben a korban elmaradhatatlan ideológiai „agymosás” termékei, a KISZ beszámolók. Említést érdemel még a „Több nyelven” rovat, ahol főként orosz, német és angol cikkeket, érdekességeket közölt a lap.

Chronica Ludovici

Talán érdeklődésre tarthat számot az 1979-es évből egy egykori diákszerkesztő, Úz Éva elköszönése, amelyben az újság szerkesztésének klasszikus módját elemzi.
„…összedugjuk a fejünket, felírjuk a témákat, melyek aktuálisak vagy betervezettek. Mindenki elvállalja a neki legszimpatikusabb, profilba vágó 2-3 cikk megírását.  Megbeszéljük a terjedelmüket, a határidőt. Aki elkészült vele, nekem leadja. Én egy bizonyos kialakult tematikai sorrend szerint összeállítom az anyagot. Általában előre kerülnek a napirenden levő megemlékezések, a politika, KISZ-élet. Ezután az iskolával kapcsolatos cikkek, riportok kerülnek sorra. Hátrébb az irodalmi jellegű cikkek (tanulók versei, karcolatok, stb.), majd ismertetések, kritikák kapnak helyet. Az utolsó pár oldalt a hírek, humoros írások, keresztrejtvény töltik ki. […] Ha kész az anyag rendezése, a címírás, a gépelés, akkor Lieber tanárnő átnézi, és Igazgató úr jóváhagyja. A fénymásolás két hét alatt készül el.”

FehérFekete

FEHÉR/FEKETE: A Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége, majd a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja. Megjelenik 1991 szeptemberétől folyamatosan. Felelős kiadó: dr. Kádas István volt 1997-ig, majd az ő halála után, dr. Mohay András vette át ezt a feladatot. A lap felelős szerkesztője dr. Bédi Imre volt, aki dr. Arató Orbán Miklós atya váltott 1995-től egészen haláláig (2003). Őt Regös Sándor, ciszterci öregdiák követte egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig.

            A lap a „Pécsi Szentföldet” tekintette közvetlen elődjének, amelyre több utalás is található az első számban. „Oltári kisharangot kíván megcsendíteni, amikor messziről mintha tompa dörrenés dobbanna tűzhelyünk falán. A gondok komor barázdáit akarja elmulasztani olvasóinak homlokáról az emlékező lélek derűjével…A hűség iskolájának mise-útján nyolc esztendeig jártunk gimnazista korunkban. Lélekben azóta is rajta járunk, és nem akarunk letérni róla koporsónk bezártáig. Ezekbe a gyökerekbe kívánunk kapaszkodni a ma új feladatainak megvalósítása során.”
A lap A4-es formában, kezdetben 1.300, a szétválást követően 600 példányban, évente négy számmal (Veni Sancte – Karácsony – Húsvét – Te Deum) jelenik meg, s eljut a város határain túlra is. Megrendelői között szinte a világ minden földrészére elszármazott egykori „lajosisták” vannak, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a lap ismertsége és olvasottsága széleskörű. Terjedelmét tekintve kezdetben 6, majd 8, 12, 16, 20 s legvégül 36 oldalasra duzzadt hírekkel várja az olvasókat.
Tartalmát és felépítettségét tekintve az a specialitása, hogy egészen 1994 őszéig, szinte kizárólag az öregdiákokra épített, bár előfordultak benne az újjáalakulás utáni ciszterci diákok írásai is. A lapot azonban az államosítás előtti idők diákjai szerkesztették, így annak túlnyomó része is annak az időknek az eseményeit, tanárait idézte az olvasó elé. Ebben hozott változást a „Színes” rész megjelenése, amely a már ciszterci Nagy Lajos Gimnázium diákjainak szólt, s Antal Emília tanárnő felügyeletével a diákok által készült. Ezzel vált a lap igazi diáklappá.

            SZÍNES FEHÉR/FEKETE: A FEHÉR/FEKETE újság melléklete, majd 2005 húsvétjától önálló lap. Megjelent: 1994 őszétől, s azóta is folyamatosan létezik.
Az 1994/95-ös tanévben Arató Orbán O.cist. házfőnök atya és Antal Emília tanárnő indították útjára a rend által nemrégiben visszavett iskolában, az öregdiákok által kiadott „Fehér/Fekete” című újságon belül, az úgynevezett „SZÍNES” részt, ami az éppen az iskolába járó diákok írásait volt hivatott publikálni. A FEHÉR/FEKETE újság 36 oldalas volt (ebből kezdetben 12, később 20 oldal lett a SZÍNESé). „Nagyon fontos a diákújság! Miért? Mert közösségteremtő ereje van: tudunk egymásról, figyelünk a mellettünk ülőkre, megismerjük a másik ember értékeit. Fontos, mert lehetőséget ad az „írástudóknak” a szárnypróbálgatásra, tehetségük kibontakoztatására. Tudathatják a többiekkel: mi is itt vagyunk! Fontos, mert lehet várni a lap megjelenését. Szórakoztat, tájékoztat. És még valami: lehet az újságot gyűjteni! Így talán megőrizhetünk valamit a gyorsan röpülő időből, hiszen „az esemény jön, elsuhan, az emléknek száz ideje van”. Abban a reményben indul útjára a SZÍNES FEHÉR/FEKETE, hogy folytatja gimnáziumunk korábbi diákújságjainak jó hagyományait. Szeretnénk, ha igényes és valóban színes lenne ez a lap. Ez azonban csak jó csapatmunkában képzelhető el. Számítok az örömteli együttműködésre!” Ez így is lett. A lap és Antal Emília tanárnő körül egyre-másra gyülekeztek a tehetséges diákok, akik a szellemi hátterét adták a Színesnek. Állandó rovatok, mint a „Véleményem szerint”, vagy iskolai események, humor, könyvajánló, stb. ugyanúgy jelen voltak a lapban, mint ahogy kezdett egyfajta műhelymunka kialakulni az alkalomszerű szerkesztőségi üléseken.
A 2002/2003-as tanévben a lap „Színes” részének szerkesztési munkálatait Bartusz-Dobosi László vette át. A lelkes diákokból álló szerkesztőbizotttság állandó rovatokat álmodott SZÍNESbe. Így született meg a Kávéházi gondolatok, a Gourmand, a Lyukasóra, a Ránézésre, stb., de helyett kapott természetesen a lapban a sport, az interjú, film- és könyvkritika, a hagyományőrzés, az iskolai események, a színházi élet, zene és irodalom is.
Rendszeresen alkalmaztak „külsős” cikkírókat, ami által az egy-egy számban publikálók száma elérte a 35-40 főt. Ezt nagyban segítik a 2004-es évtől bevezetett nyílt szerkesztőségi ülések is, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Elég legyen annyi, hogy már elballagott szerkesztőink rendszeresen visszajárnak, s továbbra is részt vesznek az újság körüli munkákban. Az előző évek gyakorlatával ellentétben, ugyanettől a tanévtől kezdve a szerkesztőbizottság átvette a tördelési- és az újságelosztási feladatot is!
Munkájukban nagy segítséget jelentett, hogy a 2003-as tanévtől saját szerkesztőségi irodához jutottak az iskolaépület elhanyagolt toronyszobájában, amit gyors „restaurálást” követően rögtön el is neveztek „PÁHOLY”-nak, minthogy onnan lehet mindent a legjobban látni. Ez mára már egyfajta kis szellemi műhellyé nőtte ki magát, kényelmes fotelekkel, teázási lehetőséggel, zenével, saját kis könyvtárral, videózási lehetőséggel és internet elérhetőséggel. Itt tartják üléseiket, itt fogadják az érdeklődőket kijelölt időpontokban, amikor ügyeletet tartanak, s az újság elosztását is innen organizálják. Tulajdonképpen itt készül az újság tördelésének előkészítése is. Ugyanettől az évtől már saját pecsétje is lett a szerkesztőbizottságnak!
A szerkesztőség különféle pályázatokon is részt vesz, amelynek keretében 2003-ban Gödöllőn voltak a DUE (Diákújságírók Országos Egyesülete) fesztiválján, 2004 tavaszán önálló szervezéssel Budapesten, ahol a „Heti Válasz” szerkesztőségét, a „HírTV”-t, a Monet kiállítást és egy modern táncszínházi előadást látogattak meg együtt. A kétnapos esemény csúcspontja a Centrál Kávéházban tartott maratoni szerkesztőségi ülés volt. A genius loci mindenkit megragadott, s kidolgoztak egy tervezetet a leendő elsősök mielőbbi megszólítására, újságíróvá csábítására. Ugyanennek az évnek az őszén a Balatonhoz látogattak el, ahol Siófok és környékének irodalmi zarándokhelyeit keresték fel. A 2005-ös év őszén Győrben jártak a „Műhely” című irodalmi folyóirat szerkesztőségében, illetve Pannonhalmán a „Pannonhalmi Szemlénél”.

2003 őszén Orbán atya eltávozott közülünk, s a lap főszerkesztői munkálatait Regős Sándor vette át. Egy átmenetinek tekinthető másfél éves együttműködés után azonban többek akaratának engedelmeskedve, a FEHÉR/FEKETE és a SZÍNES rész önállósult. 2005 húsvétján jelent meg az új formátumú, mind külsejét, mind tartalmát tekintve XXI. századi diáklap, a „SZÍNES”, amely már a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának önálló lapja lett. A lap felelős kiadója Páva Péter igazgató, főszerkesztője pedig Bartusz-Dobosi László lett. A B5 formátumú, 36 oldalas, színes borítójú újság 800 példányban, évente négyszer jelenik meg, a kor igényeinek megfelelő minőségben. A fentiekben vázolt rovatok megmaradtak, ám a több kép, a hasábolás és a könnyebben kézbe fogható formátum miatt, a lap igazi diáklappá vált, megtartva annak az eddigiekben kialakított folyóirat jellegét.

borito

 

 

 

 

 

 

Ennek eredményeképpen a 2006-os évben a DUE országos diáklap pályázatán a megtisztelő 2. helyet érték el, míg az ugyancsak országos Marshall-toll pályázaton újságíróink az 1. és a 3. helyet is megszerezték.
Páva Péter igazgató úr a következő szavakkal köszöntötte a régi-új lapot. „Több mint tíz év tapasztalatával a háta mögött, a FEHÉR/FEKETE megújul, de nem csak megújul, szét is válik, és külön fog megjelenni a diákoknak szóló és külön az öreg diákoknak szóló rész. A lap formájában új lesz, de tartalmában marad diáklap. Olyan, amiben a diákság élete tükröződik és olyan, amiben érték, kultúra, sport, humor jól megfér egymás mellett. Olyan lapot szeretnénk, amit diákjaink elolvasnak, eltesznek és majd hosszú évek múlva, jó szívvel gondolnak rá vissza. Talán nem véletlen, hogy pont a húsvéti számmal indul a megújult iskola újság. A húsvéti feltámadás az élet diadala a halál felett. Ahogy ezt az életet lehet Istennel és nélküle élni, úgy a feltámadásban is két nagy táborra oszlik majd az emberiség. Az üdvözültek örömei, a kárhozottak gyötrelmei, az örök jövő teszi igazán súlyossá a feltámadás kérdését… hiszem és remélem, hogy nem csak egy vagy kettő, de sokaság tehet csodás dolgokat! Így induljon Isten áldásával ez az új próbálkozás!”
A szerkesztőség felvette a kapcsolatot a MAKÚSZ-szal, a Magyar Katolikus Újságíró Szervezettel is, s ennek keretében ellátogatott az Új Ember, illetőleg a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőségeibe is.


P1010419

A már fentebb emlegetett PÁHOLY új fejezetet nyitott az iskola sajtótörténetében. A név persze sok fura gondolattársításra adhat lehetőséget. Ez egy többszörösen kiterített, önmagából erőszakkal kifordított szó. A szerkesztők számára azonban valami különleges atmoszférájú, megmagyarázhatatlan irodalmi levegőjű toronyszobát jelent, az iskola legtávolabbi és egyben legmagasabb pontján. Ide már csak az jön, aki a PÁHOLYt keresi, vagy eltévedt. Csak úgy nem.

Több ez a hely, mint egy egyszerű szerkesztőségi szoba. Ez a forrás, az ihlető. Egyedi hangulatát teaillat lengi be, s versek, versek mindenütt.
Egyszerűen dőltek a különféle stílusú és minőségű írások a gyerekekből, és az iskolaújság már nem kínált kellő fórumot ennek a felvételéhez. Valamit tenni kellett. Rövid időre enyhülést hozott a honlap beindítása, s hogy szerkesztők szép számmal folytatták a „mesterséget” az érettségi után is, de mindannyian érezték, hogy ez nem pont az, amire vágynak. Lap kell. Saját, irodalmi lap.
2005. szeptember 10-re hívta össze Bartusz-Dobosi László azt a 10, főként már érettségizett diákot, akikkel el tudta képzelni az együttműködést. Ezen az éjjelen alakult meg a Páholy Irodalmi Kör, ott fönn a Páholyban, remek hangulatú irodalmi beszélgetés keretében, azzal a céllal, hogy saját irodalmi lapot kiadva adjon lehetőséget a tagoknak a megjelenésre. A tagok: Áldozó Krisztián, Árva Szabó Péter, Czigány András, Hauszknecht Imre, Ilijin Kinga, Kalapáti Annamária, Mészáros Márk, Mikuli Vera, Szalóki László, Tolnay Donát voltak. A későbbiek során csatlakoztak még hozzájuk Üveges Andrea tanárnő és Komáromi Csaba öregdiák, tördelő is.

            A lap az „IRODALMI PÁHOLY” nevet kapta. Kezdetben évente két-két számot adtak ki, később negyedéves lappá alakultak. Tematikus számaikat irodalmi esteken mutatták be és saját honlapot is üzemeltettek: www.paholyonline.hu
A munkát végül 2006. március 1-jén, hamvazószerdán koronázta siker. Ezen a napon jelent meg a sok-sok fiatalos ötlettel feldobott, s az elképzeléseknek megfelelően meghökkentő, másfelől viszont elegáns koromfekete lap, az IRODALMI PÁHOLY, amelyet szó szerint forgatnia kellett az olvasónak, férfi és női szerzők szerint.

P3010009

Ezzel párhuzamosan természetesen nem szűnt meg a SZÍNES sem. A szerkesztés tanári munkálatait a 2007-es év végén Kovács Gusztáv tanár úr és Üveges Andrea tanárnő látták el. Kovács Gusztáv tanár úr azóta is a lap élén áll, de Üveges Andrea tanárnőt egy éves rövid kitérőig, 2008-2009-es tanévben Antal Emília tanárnő, majd 2010-től a jelenleg is a lapot szerkesztő Czimmermann Csilla tanárnő látja el.

A 2018-as évben, a Pécsi Tudományegyetem támogatásával nagyszabású felújítás kezdődött a Páholyban, amelynek keretében fiatalos, XXI. századi hangulat költözött a toronyba. Ennek az évnek az újdonsága továbbá, hogy a szerkesztési munkákba Nagy Kata tanárnő is bekapcsolódott.