Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

és Kollégiuma



A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában Kalász Gyula tanár úr élesztette föl a korábban nagy hagyományokkal rendelkező diákszínjátszást. Ő szervezte meg és vezette éveken át a Faludi Ferenc Diákszínpadot. A társulat több bemutatót tartott, és képviselte a gimnáziumot a Helikoni Ünnepségeken. Legnagyobb sikerét 2006-ban érte el,  amikor Fafestmény című előadásával arany minősítést nyert az együttes.

Kalász tanár úr nyugdíjba vonulását követően Mikuli János, a Janus Egyetemi Színház igazgatója vette át a színpad irányítását. 2008-ban Pilinszky János verses meséjét mutatták be. A kalandozások a tükörben című játék a Helikonon arany minősítést kapott.

A társulat a következő évben balladát vitt színre. Kőmíves Kelemen történetét a népballadák szövegváltozatainak és Sarkadi Imre novellájának felhasználásával elevenítették meg. 2010-ben Keszthelyen, a Helikonon ez az előadás képviselte a gimnáziumot, és arany minősítést szerzett.

2011-ben szinte teljesen új együttes szerveződött. Az új csapat tagjai fiatalok voltak és kezdők. Sok gyötrelmes próba kellett, hogy összeálljon az új előadás. És a társulat igencsak nagy fába vágta a fejszéjét: Weöres Sándor Holdbeli csónakos című kalandos játékát dolgozták fel. Az előadást bemutatták 2012-ben a keszthelyi Helikoni Ünnepségen. A zsűri a produkciót az arany minősítés mellett a színjátszás kategória fődíjával is jutalmazta. A Faludi Ferenc Diákszínpad fennállásának legnagyobb sikerét érte el.

2013-ban az együttes magja megmaradt, és hozzájuk új játszók csatlakoztak. Csoóri Sándor balladajátékát dolgozták fel és mutatták be Halálra táncoltatott lány címmel. 2014-ben a Helikoni Ünnepségeken ismét szép sikert ért el a társulat. Az arany minősítés mellett Pistár Bertát színészi alakításáért különdíjjal jutalmazta a zsűri, és a Halálra táncoltatott lány című előadásról a következő értékelő mondatokat fogalmazta meg:

Az előadás a találkozó formailag legkiérleltebb , legvégiggondoltabb, legegységesebb produkcióinak egyike . Azon előadások egyike, amit az ember már nem is úgy néz, ahogy beül egy diákszínjátszó találkozóra és „Na megnézem, hogy hol tart ma a diákszínjátszás!”.
Nyilván van mögötte egy nagyon komoly műhelymunka, és van mögötte egy olyan rendezői tapasztalat, amely lehetővé teszi azt, hogy a fiatalokkal olyan teljes értékű színházi előadásokat lehessen létrehozni, ahol föl sem merül az a kérdés, hogy akkor ezt most amatőrök csinálják, diákok csinálták. Itt minden a helyén van.

A színészektől nem csak, hogy átgondolt tiszta játékot láthattunk, de az indulatokat is őszintén és szenvedéllyel fogalmazták meg. Nagyon szép volt az előadás. Nagyon szerettük… tűz volt benne, közösségi, nagyon-nagyon összehangolt akarat volt benne… nagyon-nagyon szép előadás volt. Gratulálok a létrehozóinak!”

Az együttes a produkciót bemutatta a Janus Egyetemi Színházban is, és Sárbogárdon egy színjátszó fesztivál keretében is közönség elé lépett. A helyi lap kritikusa így fogalmazott az előadásról a találkozót értékelő cikkében: „A Nagy Lajos Gimnázium diákjai játszották, táncolták el Csoóri Sándor népi ihletésű balladáját a halálra táncoltatott lányról. Romeo és Júlia története magyar népi közegben, gyönyörű, költői nyelven. Ez a szín, ez az erkölcsiség eléggé hiányzik a magyar diákszínjátszás olykor meglehetősen durva árnyalatokat felvonultató palettájáról. Szükség van rá.”

Az új tanévben (2014/15) a diákszínpad irányítását a Janus Egyetemi Színház fiatal színésze, rendezője, Zakariás Máté vette át.

A teljesen megújult társulat 2016-ban a Helikoni Ünnepségeken újfent arany minősítést ért el a Soha nem növünk fel című darabbal.