Fiú röplabda 2024/2025
Edzések időpontja: szerda, 16:00-17:30
Az edzések helye: Egyed Mihály Sportcsarnok
Szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel, és szeretne közelebbről megismerkedni ezzel a szép, és tiszta játékkal. Vár, egy egymást segítő, támogató, jó közösség, általában :-) jó a hangulat.
Az edzéseket tartja: Pintér László tanár úr
Röplabda házibajnokság 2023-24 Bővebb információ, versenykiírás a sportcsarnok faliújságján és Itt!»
FELTÉTLENÜL OLVASSÁTOK EL, MIELŐTT JELENTKEZTEK. KÉRDÉSEKET CSAK OLYANNAL KAPCSOLATBAN TEGYETEK FEL, AMI NEM SZEREPEL A VERSENYKIÍRÁSBAN!
Mérkőzés időpontok és eredmények Itt!»
Röplabda számomra 2004-2008
Városi Diákolimpián játszottunk, amikor is kiszakadt a sportnadrágom a hátsó részén, én pedig mit sem sejtve erről játszottam tovább. Valószínűleg sokan kinevettek a lelátóról, illetve a pálya mellől, a mérkőzést követő érdekes tekintetekből kiindulva. Csapattársaim látták a problémát, de nem törődtek vele, nem érdekelte őket az alsónadrágom, sőt mi több tudták, ha szólnak, akkor nem a meccsel fogok törődni, hanem idegeskedni fogok az eseten. Nem röhögtek ki, csak nem szóltak nekem a csapat és a saját érdekemben. A lehető legjobban tették. Átgondolván jelentéktelennek és bagatellnek hangzik az eset, de ha egy átlagos csapatot néznénk meg ugyanebben a szituációban, talán egészen más lenne a felállás…
A röplabdázást négy éve kezdtem el a Nagy Lajosban, kilencedikesként. Akkor még nagyon kezdőként figyeltem az instrukciókat az edzőnktől illetve az idősebb és tapasztaltabb iskolatársaimtól. Ez a szakkör arról szólt, hogy összejövünk és mozgunk egy egészen másfajta módon, mint azt egyéb sportokban megszokhattuk. Úgy érzem a röplabda mindig is eltörpült az egyéb sportok között. Sok ideiglenes tag járt edzésre, volt, aki egyfajta melléksportként űzte, többen amolyan alibi sportnak is felfogják. Ez mit sem számított, hiszen bővült a csapat, a hangulat mindig szívderítő volt, nekem pedig megtetszett a sportág. Amikor szakosztályba is jártam, akkor jöttem rá, hogy ez egy egészen más sportág, a fizikai tulajdonságok fejlődésén kívül magába foglalja a sportoló jellemfejlődését is. Önbizalom, döntésképesség, önfegyelem, határozottság, folyamatos koncentráció. Amolyan megkövetel egy elit gondolkodást miközben az ember mozog. Kis előnyre szert téve társaimmal, a röpi terén élveztem bekapcsolódni a sulis edzésekbe és a többieket segítve edzeni. Így sokkal jobban láttam ezt a jellemfejlődést a pályán, mint akárhol máshol. Jó volt látni új diákokat bekapcsolódni és velük együtt fejlődni. Végül nagyon jó csapat jött össze. Sok tehetséggel és sok lelkesedéssel. Szerettem látni az érdeklődést, szerettem, hogy itt egymásért voltunk meccseken és nem egymás ellen. Ha rontottunk, nem állt szándékunkban hibáztatni egymást. Építő jellegű volt mindannyiunk viselkedése. Így lehetett a legtöbbet tanulni. Szerettem kapni és továbbadni valamit, ami úgy érzem egy viselkedési kultúrát is megkövetelt a pályán egymás közt. Szerettem azt a fáradt lemondást is, amikor a fáradtságtól csak úgy feladtunk mindent és inkább azt az össze - vissza potyalabdásat, vagy csak úgy belecsaptunk - labdába játékot játszva elengedtük magunkat arra koncentrálva, mégis hogy összeszedjük magunkat. Mindeközben látva a mosolyt edzőnkön, „mára ő is beletörődött” tekintettel, hogy ilyenek vagyunk. Szerettem azt látni meccsen, hogy az ellenfél edzője rákvörösen ordibál a csapatához, nálunk pedig a nyugodt kiegyensúlyozott karakterű Pintér edző „majd én izgulok helyettetek, ti csak játszatok” mondatai után semmi nem látszódott hogy kételkedne, amikor is vesztésre álltunk. Mindig mellettünk állt, áll. Csúnya eredmény után is belecsapott tenyerünkbe. Alapelve, hogy az edzésen mindenképpen kell játszani, nem elég csak gyakorlatozni. Ez bizony igaz, egy gimisnek is kell a játék, nagyon fontos, az adja az eredményérzetet úgy vélem. Edzések után pedig mindig megbeszélést tartott a szertárban. Ez is egy amolyan saját formája és rendszere volt a dolgoknak. Itt instrukciókkal látott el bennünket, majd megbeszéltünk egyéb ügyeket és vicceket.
Nem nyertünk országos versenyt, nem voltunk hatalmas sztárok, de egy sajátos stílusú csapat, mindenesetre szép eredményekkel, akik összeültek megnézni egy filmet, tartottak karácsony előtt egy kis összejövetelt vagy tanítási szünetben bejöttek edzeni, ha volt terem. Talán letettünk egy kis alapkövet, vagy adtunk egymásnak valamit, amit tovább lehet adni hogy megmaradjon ez a hangulat. Talán több voltunk, mint egy csapat. Lehet, volt oka.
Első "nyugdíjas" röplabda csapatunk kapitánya
